Anomáliák
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, február 22 - 18:24
Már számban keseredik az édes méz,
és hűs kezemben sasszét jár a pohár -
majd (földre esve) huppan csuporhasa;
hm, ragacsos tollú, döglött üvegbogár.
Dohosan pang bennem a téli fűszer,
friss ízekért sóvárog húsom, vérem -
állott levegőt szusszant ki-be tüdőm,
míg rózsákról álmodom hajnalréten.
Túl hosszúnak érzem a hónapokat,
- bár a napok szaporán menetelnek -
oly titokzatos összhang lehet köztük,
hogy... aligha érthetem e szerelmet.
Ám még mindig nappalom az éjszaka,
és csak töltődéshez kell a sárga fény -
mert alkotni sötétben, némán tudok,
Virág nélkül viszont...?
Az összes szó koravén.
(2017. február)