Anyák napi csokor

Mysty Kata
Halvány sárga rózsa
 
Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.
 
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad mind az, aki sokat szenved.
 
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.
 
"Boldogóra-lesben", kedvesét kereste.
Földi jóból kis részt, feledve az egészt.
 
Vendég csak az öröm, ritkán kopog, köszön.
Halvány sárga rózsa, tudsz-e mást is róla?!

Később aratókhoz                         

Szamos parti akáclombok!
-miért csak most bólogattok?!

Tunyogi almáskertek!
- ti is most intetek bátrabb merszet?!

Szabókerti szilvafák!- kibírjátok-e
nyögni még - az örök alvó igazát?!

Kemény, konok agyagrögök!
hogy ragadhadtatok körmei között!?

Jól van így, - Hozzá tartoztok,
mint hozzánk Ő, aki messze költözött!

szerzőinév: Mysty Kata

Tunyog, Szamos