Apámról másképp
Beküldte hzsike - 2015, november 5 - 14:00
H.Gábor Erzsébet
Apámról másképp
Az apám a zenét nem tanulta,
vérében volt az, ott lapult,
énekelt, dúdolt, míg gyalult,
az ábécét végig sose tudta.
Viszont a kottát, azt, úgy ismerte,
akár egy értő muzsikus,
hiába volt ő laikus,
ha hangszerét olykor elővette,
nem játszott sohasem erőltetve.
A hang, mint lenge szél szaladt,
a lombos kerti fák alatt,
s húgommal hallgattuk mit se sejtve.
Ki tudta akkor azt, hogy nagybeteg?
Gyógyíthatatlan! - szólt anyám,
azon a szörnyű éjszakán,
hisz volt időnk beszélni rengeteg.
Üvegek hevertek szerte-széjjel,
ivott, és zenélt óraszám -
nyílt volna egyszer szóra szám!
Szenvedtünk, zokogtunk, oly sok éjjel.
Eljött a reggel, és kedves szóval
ébresztett minket boldogan
fél hétkor - mindig pontosan,
tetézve édes apai csókkal.
Aztán, úgy dél körül megint játszott,
s nyelte a rossz bort szomjasan,
mint kinek három torka van -
a zenében soha nem hibázott.
Ez lett a veszte! - anyám ezt tudta,
azt mondta: így is jó apa,
s mindenhogy szép az ő dala!
Szégyellte máshol, és elhazudta.
Hiányzik mégis! Érte sír a húr,
sarokban áll a hangszere,
a szoba csönddel van tele,
s angyali áldást hint ránk - józanul!
Hozzászólások
Csilla
2015, november 5 - 14:14
Permalink
Zsike, megkönnyeztem,
Zsike, megkönnyeztem, gyönyörűen és gyermeki tisztasággal írtál, daloltál Róla, most is.
Szeretettel ölellek! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2015, november 5 - 15:00
Permalink
Köszönöm szépen,
Köszönöm szépen, Csillám.
Ölellek én is.
Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2015, november 5 - 15:09
Permalink
Kedves Zsike! Megható
Kedves Zsike!
Megható történet, köszönöm.
Erzsike
hzsike
2015, november 5 - 16:52
Permalink
Köszönöm szépen a
Köszönöm szépen a látogatásod, kedves Erzsike.
Szeretettel láttalak nálam.
Zsike :)
Becca
2015, november 5 - 16:05
Permalink
Meghatóan szépséges. Úgy
Meghatóan szépséges. Úgy zenélnek a sorok, hogy hallom azt a hegedűt.
hzsike
2015, november 5 - 16:53
Permalink
Neked is köszönöm szépen,
Neked is köszönöm szépen, kedves Szófia.
Szeretettel:Zsike :)
hubart
2015, november 5 - 17:55
Permalink
Teljességgel átéreztem ...
Teljességgel átéreztem ... Nem könnyű ezekről a dolgokról írni.
hzsike
2015, november 5 - 19:02
Permalink
Nem könnyű, Feri, de néha
Nem könnyű, Feri, de néha "kiszakadnak" az emberből, és akkor muszáj...
Köszönöm Neked is.
Haász Irén
2015, november 5 - 18:18
Permalink
Nem lehetett könnyű... neki
Nem lehetett könnyű... neki sem...
hzsike
2015, november 5 - 19:04
Permalink
A család volt a mindene, és
A család volt a mindene, és a MUZSIKA...így, nagybetűkkel! :)
Ölellek, Irénkém.
Bieber Mária
2015, november 11 - 16:54
Permalink
Kedves Zsike! A vers
Kedves Zsike!
A vers gyönyörű, formailag tökéletes, mint mindig. Tartalmilag megindítóan szép. Köszönöm, hogy bepillanthattam abba szívfájdalomba, amelyből ezek a sorok így tudnak muzsikálni Benned.
Bieber Mária
(Hespera)
hzsike
2015, november 11 - 18:41
Permalink
Köszönöm szépen az olvasást,
Köszönöm szépen az olvasást, és a kedves szavaidat, Hesperám.
Ölelésem:Zsike :)
Schvalm Rózsa
2015, november 11 - 23:06
Permalink
Meghatóan szép vers,
Meghatóan szép vers, szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa
hzsike
2015, november 12 - 13:19
Permalink
Köszönöm szépen Neked is,
Köszönöm szépen Neked is, kedves Rózsám.
Ölelésem:Zsike :)