Aqua turris - az Örök Rend

(Versek Lilla festményeiről-3)

Szent István tér
Esőben,
Alkonyatban...
Záportól ütve reszketnek a lombok,
Hajlonganak,
S a fények imbolyognak...

Fenn az ég dereng,
Lenti tükörképét látva mereng...
Fénypászma fent,
Tükörkép lent...
Az Isten általunk
Most is
Teremt...

A világban
Örök
A Rend.

Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.

Aqua turris...
A régi víztorony...
Újdonság volt a maga idejében,
Valamikor
Régen...

Aqua turris...
Tükörképe az alvilágba mélyed,
Csúcsa az égbe tör,
Magasodik büszkén;
A kép világának
Legközepén...

Mint Lilla Lányom valamennyi képén,
Itt is harmóniában áll
A Lent,
S a Fent;
Isten még most is
Általunk
Teremt.

A világban
Örök
A Rend.

A legfőbb színek itt:
A kék, s a sárga:
Isten és a Föld;
A Lélek testet ölt,
Mint új ruhát,
És profán csábítások útjain
Indul, hogy megőrizze -
Önmagát.

Aqua turris...
A Rend örök,
Isten értünk is
Könyörög...

Aqua turris...
A régi víztorony...
Hasonlít is, nem is a profán önmagára.
Itt arany fényben,
Esőcsillogásban
Szoborrá dermedt
Idő-áradásban
A Lét Közepe
És villanyoszlop-obeliszk sereg
A kísérete...

Aqua turris...
Zsongás és
Néma csend...

A világban
Örök
A Rend.

Aqua turris,
A víztorony
A kép világának legközepén,
Tetőtől talpig
Csupa,
Csupa Fény.