Atlantisz emléke

Nem akarunk róla lemondani,

Bármit locsogjon a sekélyes felszín,

A szögletes erkölcsű szkepticizmus,

Csak őrizzük mélyen,

Magunkba rejtve,

Mint szép Jövőt az örök fiatalság...

Ami a profánnak utópia,

A Léleknek

A messzi Múlt dala...

Addig kéne előkerülnie,

Míg globál idióták pénz-elméje

Minket is Atlantisszá nem darál...

Atlantisz mesélhetné el nekünk,

Mi az "objektív szükségszerűség",

S mi nem...

Nem mondunk róla le,

Legfeljebb akkor,

Ha elveszítjük önmagunkat is...

A Történelem tovább araszol,

Valaki mindig boldog...

Valahol...

Imitt a kapzsiság,

Amott a Hit...

Valaki mindig őriz

Valamit...

A jelenkor mindig kissé bozontos,

Csak a Múltban látszik, 

Hogy mi a fontos...

A nagy vagyon nem a Jövő jele,

Rossz az Idő lelkiismerete...