Atlantisz poétikája

Beküldte lnpeters - 2022, április 20 - 00:40

Atlantisz poétikája

Idő-kötetbe van zárva.

 

Az egykori irányzatok

Emléke iszapban kopog,

 

A díjkiosztó ünnepek

Pátosza hínár közt lebeg,

 

S a pénzes kánon-költészet

Rút mennydörgéssel ért véget.

 

Atlantisz poétikája

Nélkül a világ nem árva.

 

Ma posztmodern poétikák 

Felett tapsikol a világ,

 

S méltatáslavina követ

Olvasatlan köteteket.

 

Atlantisz poétikája

A feltámadást nem várja.

 

Ami hivatal volt benne,

Azt a tenger mind elnyelte,

 

A kritikák nagyon régen

Ülnek a tengerfenéken,

 

S örökre ott is maradnak

Táplálékul a halaknak.

 

Atlantisz poétikája

Trend-gyárainkat nem járja.

 

Ott is sokféle "trend" járta,

S mindet cápa gyomra várta.

 

Játszadozás hosszú lére

Születik, de - 

Rövid létre.

 

Atlantisz poétikája

Napjainkat mégis áldja.

 

Még az Özönvíz sem árthat

A lírai Igazságnak.

 

Ha egy sorra Lélek tapad,

Az mindörökre megmarad.

 

Nem fojtja meg idő-átok,

Halálon is átszivárog.

 

Halad egyre

Korból - korba;

Egyik nyelvből a másikba,

 

S amikor újra rálelünk,

Isten van felettünk,

S velünk.

 

A Líra igaz Dallama

Isten, s Ember

Közös

Szava.

 

Líránkat most is átjárja

Atlantisz poétikája.