Atlantiszi magány-ének

Atlantiszi magány-ének
Zúg a szeptemberi szélnek.

Idő hullámai alatt
Holtában egyedül maradt

Az egykori szigetállam,
Mégis kitart - holtra váltan.

Midőn pénz tombol szerteszét,
Elvette a világ eszét,

S borsót hány a jövő-falra,
Szükség van magányos
Dalra.

Atlantiszi magány-ének;
Mindenféle mű-szirének

Műdalára bátran üzen:
Van még Ritmus,
Van még Ütem.