Az élet útvesztőiben

Beküldte barnaby - 2013, március 27 - 08:41

Az élet cudar, és szüntelenül zavar a tudat,
hogy homályos útvesztőiből nem találsz kiutat.
Elvakít, kápráztat, csal, és fényben áztat,
be ne dőlj neki, csillogása talmi, figyelj,
mert bele fogsz halni, mikor dönteni kell...
Szavakat ken, mézes-mázosat lelkedre,
hátulról döf beléd, csak az alkalmat keresve
buzgón duruzsol füledbe, előtted stréber,
majd kötelet hurkol nyakadra, ha nem vagy éber...
Legyen meg a harmadik szemed, s ha lehet hátul,
érzéked is pengeélesre hegyezd. Így belefásult
lelked megmentheted. Szemeddel belebámulsz,
majd, a mocsokkal acsargó létbe,
s helyezel biztató reményt letétbe...
Sokan fogják keresni.  Még nem tudják,
 ha rálelnek utolsó szalmaszálként;
maguknak tudhatják akkor a főnyereményt…

Hozzászólások

Della

2013, március 27 - 15:14

Ha elveszettnek érezzűk magunkat akkor van igazán szükségünk a reményre, s talán ez az utolsó szalmaszál.

Gratulálok tetszik a versed, szeretettel olvastam: Maria

barnaby képe

barnaby

2013, március 28 - 00:23

Nagyon köszönöm, kedves Maria az olvasást, és a gratulációdat is.Örülök ha tetszett a vers, szeretettel láttalak most is, mint mindig:)Üdvözöllek:B

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, március 27 - 21:02

Legyen meg a harmadik szemed, s ha lehet hátul,

érzéked pengeéles, hegyezd, így belefásult

E két sortól kezdve zavaros, nehezen értelmezhető, illetve kényszeres írmek vonulnak fel. 

 

barnaby képe

barnaby

2013, március 28 - 00:21

Köszönöm kedves SEA Miller az észrevételeidet, és az olvasást. Nem is tudom...nekem nem zavaros.:)de átírtam egy kicsit a végét, talán így érthetőbb, és olvashatóbb...Üdvözöllek:B:)