Az én hazám

H.Gábor Erzsébet

 

Az én hazám

 

Csodás hazába születtem én,

szegényes évek hideg telén,

vihar dúlt - mesélte jó anyám,

hallgattam regéjét óraszám.

 

Kis házunk majdnemhogy összedűlt,

- a jómód bennünket elkerült -,

nem adnám melegét senkinek,

s ízét a kemencés vekninek.

 

Amíg én faltam a reggelit,

morzsolta Anyám a tengerit,

mindent, mi éghető, tűzre tett,

s szent hitet szívével ültetett.

 

Csak néztem, s hallgattam szép szavát,

láttam, hogy szemében ég a vágy,

éreztem, hogy néha elrepül,

s a lelke az éggel egyesül.

 

Apám a favágók „mestere”,

s mint kinek fejsze a hangszere,

amikor fát vágott, gyúlt, dalolt,

Anyám az egyetlen Múzsa volt.

 

Magyar vért forralt a délidő,

Anyámra azt mondta: „égi nő”,

pedig a Rónaság lánya volt,

a szépség dús kegye ráhajolt.

 

Emlékek ezre most átölel,

őseim hangján a szél felel,

szívemet simítja szép daluk,

nekik is ez volt az otthonuk.

 

Hegyeit, folyóit ismerem,

nekem az öröm csak itt terem,

itt értik meg csak a nyelvemet,

idegen vagyok, ha elmegyek.

 

Bár lábam nagy ritkán útra kel,

innét még sohasem vágytam el,

nem tudnám feledni - visszavárt -

mézízű akácok illatát;

 

gyermekkor tejszagú álmait,

Tiszának kanyargós partjait,

kis házunk zöldkapus udvarát,

s a hajlott, göcsörtös szilvafát.

 

Selymező emlékek garmada,

úgy tart, mint almát az almafa,

ha leesem, nem fáj, jól vagyok,

gyökerim’ földjére pottyanok.

 

Áldd meg a hazámat, Istenem,

nékem a világban nincs helyem,

egyedül itt van csak hű honom,

ahol a sorsomat hurcolom.

 

Érted szól szép hazám most a dal,

szeretlek, s érzésem  róla vall,

hangjai tiszták és ékesek,

egyedül te vagy ki értheted,

 

s kit ide teremtett  Istene,

s magyar szót dobog a szív heve.

Féltelek hazám ó, annyira -

ne érjen soha sors vad nyila!

 

Istenem áldd meg a népemet,

bocsásd meg néki, ha vétkezett,

s ha megtévedt, hitből útra lel,

ringasd az öledben újra el.

 

Adj nékünk erőt és józan észt,

nyelvünket tanító, jó zenészt,

reménylő holnapot, szép jövőt,

didergő időkre jégtörőt,

 

éltető esőt és friss vetést,

aranyat érlelő napsütést,

dús fejű búzát és jó kedélyt,

citerapengető víg zenét!

 

Engem is segíts meg Istenem,

Magyar föld legyen a sírhelyem,

hol bölcsőm ringatta jó anyám,

az legyen mindig az én Hazám.