Az Író

Beküldte Sztancsik Éva - 2017, április 23 - 13:45
 
Szemétkosárba dob az Élet...
mint egy elrontott fejezetet -
majd tovább ír törött meséket,
míg összeáll a nagy jelenet.
 
De nem tetszik az sem, gyűri már,
szanaszét hever sok galacsin -
mindegyik történet túl sivár...
és elakad folyton valamin.
 
Ez és ez kell bele, tudja ő...
boldogság, dicsőség, egészség -
tengernyi holdfény meg utcakő,
hadd andalogjon a remény még.
 
Ujjára száradt a kék tinta...
asztal sarkán homloka koppan -
papírra fröccsenő vérminta
jósolgat magára hagyottan.
 
(2017.április)

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna képe

Szepesi Zsuzsanna

2017, április 28 - 12:46

Kedves Éva! Varga Tibor aranyat érő mondata jutott most eszembe: verset írni csak akkor szabad, ha a vers meg akar születni. Lehet, nem pontosan idéztem, de a lényege ez. Itt, ennek az írónak sem akar még megszületni a meséje.

Szepesi Zsuzsanna

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2017, április 28 - 20:26

Kedves Zsuzsa! Írunk néha olyasmiről, ami még nem akar megszületni. Nem mindig van értelme mondandónknak a másik szemében/fejében. :) Nagy szeretettel fogadtalak és köszönlek. Éva