Jelenlegi hely

Az áruló

Beküldte hzsike - 2016, február 26 - 11:53

H.Gábor Erzsébet

Az áruló

Csónakunk lebeg a tó vizén,

álmunk mélázva benne ring,

vijjog egy héja, fenn kering,

reszket a tükrön a szűzi fény.

Néma a nádas, már alkonyul,

kitart a vadász, itt marad;

hallgat a mély a víz alatt,

az este ködfátyla ránk borul.

Feladja végre, és elrepül -

cinkosunk lesz a Holdanya,

sugarát dúsan szórja ma,

s árulónk létére fény derül.

Csilla

2016, február 27 - 23:37

Szép, ritmusos, de az én szemeim előtt maradt a ködfátyol, mert nem jöttem rá, hogy ki az áruló. :-)

hzsike

2016, február 28 - 09:39

Köszönöm, hogy elolvastad, Csillám.

Ölellek, szeretettel.

Zsike :)