Az élethez simulok

Beküldte Della - 2014, július 20 - 07:59
A Nap röpke ragyogása
végig fut arcomon.
Már nem várok csodára,
lásd itt az alkonyom.
 
A színek megfakultak.
szemem tükrén homály.
Simák lettek az utak,
már nincsen akadály.
 
Eljátszottam szerepem,
nem tapsolt a világ
dicsfényben nem fürödtem, 
nem kaptam koronát.
 
Mert nem értek örömök
sorsom nem vádolom,
Magammal békét kötök,
jó ez a nyugalom.
 
Az élethez simulok,
már nincs harcos kedvem,
A halállal alkudok,
nincs bennem félelem.

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2014, július 20 - 21:36

Megkapó, sőt néhol veretesen szép is.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Della

2014, július 22 - 16:18

Köszönöm László!

Az a "néha" nagyon jól esik!

Braunel

2014, július 21 - 20:36

"Mert nem értek örömök
sorsom nem vádolom,
Magammal békét kötök,
jó ez a nyugalom."
 
És jó ez a vers is... Gratulálok kedves Della.

Della

2014, július 22 - 16:23

Köszönöm Kedves Barna!

Della

2014, július 30 - 04:55

Kedves Barnabás!

Nagyon köszönöm, hogy jónak ítéled versemet és kiemelted a Neked tetsző sorokat!

Üdv: Maria

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2014, július 22 - 16:24

 Aki ír, ..az mindent  felülír!! Ezt hálával és ilyen versekkel kell Istennek  meghálálni! Örömmel és szeretettel olvastalak Marikám!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Della

2014, július 30 - 04:57

Katám!

Én is nagyon örülök, hogy olvastad versemet és jólesnek szavaid!

Köszönöm: Maria