Az Ember erkölcsi aurája
Beküldte lnpeters - 2017, május 24 - 23:18
Mai nyomott reklám-észnek
Tán nem triviális,
Hogy az Ember sose csupán
Individuális.
Szenvelgő "magánynak" a Lét
A torkára forrna,
Ha csakugyan szál-egyedül,
Csupán maga volna...
Nem elszigetelt az ember,
Mint az öreg medve,
Nincs merő véletlenségből
"A világba vetve".
Akármilyen anyagelvű
Köd-ütegek lőnek,
Múlt-kincsestárunkat át kell
Adnunk a Jövőnek.
Emberi jogok? Csak külcsín,
Egyéni arcfesték,
De lényegben gyökeredzik
Számos kötelesség.
Isten nem a világűrben
Kushad, tétlenkedve;
Belőlünk építi Magát -
Jövő-végtelenbe.
Gyermekből szülővé érve
Lesz teljes az Ember,
Társunkban Istent szeretjük
Igaz Szerelemmel.
Nem pénztől, meg technikától
Lesz az Ember "fejlett";
Mint az Isten hordozója -
Végtelenbe terjed.
Hozzászólások
Bieber Mária
2017, május 27 - 13:00
Permalink
A cím nagyon kifejező. A
A cím nagyon kifejező. A tartalom tiszta, világos beszéd. Sok állítása mintegy igazságsűrítmény. Egy sort idézni nem tudnék, sokminden megérintett. Gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
lnpeters
2017, május 27 - 15:29
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)