Az ihlet nyomán

Az ihlet nyomán
 
 
Ihlet jön táltostól, málhástól.
Testet öltő szent igéből.
Ihleted lágy takaró, vagy
meleg dunyhán - altató.
 
Csalfa csókért drága fizetség ,
könnyed bókért egy kis melegség.
Hűsítő árny déli verőfényben,
szerelem- visszhang tóparti révben.
 
Csöndet permetező cseppkövek éke,
kékellő égbolt felhők gyűrűjében...
Gyermeki fejre hulló aranyág,
Prométheuszi tüzet vivő lángmadár.
 
Üres lelkek vágyát izgató barkaág.
Lázfakasztó zörej szirének dallamán.
Az ihlet , ha rátalálsz:
Rügybontása Szépnek,
 
Balzsama Igaznak,
Fűszere édes Jónak ,
Parnasszust álmodó ,
tiszta forrást fakasztó,
 
de lehet gyarló karó,
lélekbemarkoló ...
Kínálja kérők kegyeit,
tenyerén nyugtalan álmait.
 
Bőséggel és gyönyörrel ontja
Líra-illatok kék tengerét;
Hömpölygő folyamán lelki szükség
keleszt késztető szándékot .
 
Nyitja hajnalát mesés jelenésnek,
érdemben küzdő létezésnek ...
Vele mustármagnyi hit tör utat ;
léteknek levegőt juttat,
 
szárba szökkenő tavaszoknak ,
forró nyaraknak sőt teleknek
diktálják tollba
a természet örök menetrendjét.
Mysty Kata

  2011.07. 21.