Az őszünktől félek

mysty kata
Az őszünktől... félek.

Támaszod, a széked,
és ha kell - vétked vagyok,
de nem cinkosod!
Szítom még haragod?
Van még bizalom...
Sok tavaszt hagyok,
s a teledben megfagyok...
Nyaramnak így vége,
az őszünktől úgy félek.
Hiszem, hogy túlélek
bántást, nagyot!
- Bár kicsit belehalok,
de, amit kapok,
- jóként, - a jóért vállalom.
Dehogy fájlalom,
- büszke ártalom...
Erről szól dalom!
Mindig ezt ringatom,
-hisz bölcső a karom,
pedig nem akarom!
Az élet ígéret,
és nem balítélet!

Az ihletadó ,  inspiráló kép  és ima