Az utolsó ősz
Beküldte hzsike - 2015, augusztus 15 - 19:37
H.Gábor Erzsébet
Az utolsó ősz
Szerette a szilvát nagyon.
Leültem - gondoltam, hagyom,
s csak néztem, ahogyan falja.
Egy darázs repült a falra;
dühödten csapkodtam szegényt -
nem hagytam életre reményt.
Apám csak ette a szilvát -
az ablak törtfényben vibrált,
őszi Nap sugara játszott -
legyen a pillanat áldott!
Arcára örömöt festett -
alkonyult, aranyló est lett.
Nem járt több ősz neki, egy se -
Jóurunk magához vette...
Zokog a tollam a csendben,
könnye a telt lapra cseppen.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2015, augusztus 16 - 09:16
Permalink
Kedves Zsike! Mélységesen
Kedves Zsike!
Mélységesen beleéltem magam, a versedben saját fájdalmamat könnyeztem újra, apámat hiányolván...
Erzsike
hzsike
2015, augusztus 16 - 10:55
Permalink
Köszönöm szépen az olvasást,
Köszönöm szépen az olvasást, az empátiát, kedves Erzsike.
Ölellek, szeretettel:Zsike :)
lnpeters
2015, augusztus 16 - 11:24
Permalink
Mennyi szép és megrendító
Mennyi szép és megrendító hatás rejlik egy szépen vezetett életképben, a gondosan válogatott szavakban... Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2015, augusztus 16 - 13:59
Permalink
Nagyon szépen köszönöm minden
Nagyon szépen köszönöm minden kedves szavadat, kedves Laci. :)
Szeretettel fogadlak mindig. Zsike :)