Azt hittem, hogy nincs rükvercem...

Mégiscsak eljött ez a nap,
Visszakaptam a kocsimat.

Izgulva, és elfogódva,
Előbb Suzukihoz szokva,

Majd buszozásra ítélve,
Három hétig nem vezetve,

Izgulva és elfogódva
Ültem be az autómba.

Karambol utáni hetek
Fásultsága bennem remeg,

Érzelmet stresszel, agyat vés;
Jött a hatalmas baklövés...

Akkorát égtem valóban,
Mint hasáb a kandallóban...

Szokott parkolómhoz hajtok,
Megállok, hogy betolatok,

A sebességváltót fogom
Az én drága kis kocsimon,

Amit öt éve vezetek,
Nem találom a rükvercet...

Telefon, aztán előre,
Frászt hozva a szerelőre...

Kihírdettem én, a dőre,
Nincs a  kocsimnak rükverce..

Megvolt persze a rükvercem,
Csak nem jó helyen kerestem...

A szerelő mutatta meg...
Aztán biztos kiröhögtek...

Elmezavar a négyzeten...
Még most is csak emésztgetem...

Suzukihoz szokott kezem
Azt hitte, hogy nincs rükvercem...