Barátok nélkül

 
Barát voltam fiatalon:
ma már nincsen társaságom,
csak egyedül tengek, lengek,
teher nekem így az élet!

Amíg írtam, telt az idő,
érvényesült a verselő,
amit írtam, elfogadták:
elviseltem a kritikát!

Néhányszor már elköszöntem,
hallgatásomat ígértem,
minden erőm összeszedem:
a verselés ne kísértsen!

Versbarátként ismertetek,
akként írtam verseimet,
s ha barátaim nincenek:
miért írnék akkor verset?