Bolond világ

 
Mintha szél szárnya verne marsot, 
a mosott ruha sikongva csattog,
s mintha a földnek násza lenne, 
bújnak a fák szirompehelybe.
 
Mintha az ég a földtől válna, 
könny-gyöngyöket akaszt a fákra, 
s mintha ez még elég nem lenne,
rázáporozza völgyre, hegyre.
 
Mintha a föld csak sztráda lenne,
embersor kígyóz más helyekre, 
s mintha a világ bolond volna, 
belökhet téged is  a sorba…
 
Meghúzzák magukat a vének, 
Messiást várnak, végítélet 
harsonáit, mint régen, akkor… 
de mit ért Isten? Lett aranykor?
 
Sosem lesz egy a milliárdból, 
megváltott béke hallgatásból,
hordószónok kell, buli, tender…
 
Nincs mit tenni. Ilyen az ember.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Nagy tetszéssel és elismeréssel olvastalak!Köszönöm!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Sajnos ilyen! Erősek, kifejezőek a képeid, kedves Irénke! 

Csilla képe

Remek vers, minden szempontból. Gratulálok, Irénke!