Búcsúzik az ősz

Ősz-apó rusztikus szőnyeget szőtt az erdőn,
vörös-sárga-zöld mintáit dérrel díszíti.
Köd borít jótékonyan leplet a világra, 
takargatja erdők-mezők ijedező lakóit.
A nap korai fénye csapdába ejtve dereng,
sejtelmes árnyakat idézve a bokrok közé.
Szél fújja le apránként az utolsó leveleket,
nudista ágak siratják messze röppenő ruháikat.
Tovatűnik az ősz, helyébe hideg zegernye lép.
Madárdal és tücsökmuzsika mind múltba vesztek,
réti virágok illata emlékként lebeg agyunkban