Corona Borealis
Bohó ifjú fejjel bánat ért egykoron,
világgá indultam túl a vén meggysoron,
fájdalmam kicsordult, s búval bőven telten
fásult lélekkel az útra sem figyeltem.
Csüggedten bámultam a messzeségbe fel,
ahol a hit szerint angyalkar énekel,
s a véges ráció képzeletbe tér át:
pára borította a távoli szférát.
Az Istent fürkésztem hunyt csillagok között,
de a tekintetem felhőkbe ütközött.
Fények kapurését mindhiába lestem,
csak bűn kormát láttam a holdtalan esten.
Le is mondtam róla, s legyintettem némán,
a Mindenség Ura mért figyelne énrám?
Bizonyára ott fenn temérdek a dolga,
mit akarok tőle, botor földi szolga,
sokadrendű férge e kis sárgolyónak,
kit majd csendben visz el Charonnal a csónak.
Csak álltam ott bénán elgyengülő hittel,
az ördög tán máris elevenen vitt el?
Kábulatból tértem észhez éjfél fele,
mikor megérintett a mennyek friss szele.
Búcsúzni néztem fel még egyszer az égre,
amit egy áramlat kitisztított végre.
Nyargalt a tekintett csillagfény soron át,
míg meg nem láttam az Északi Koronát.
Meghatódva álltam, hitemben maradtan,
érezve, hogy figyel a Nagy Láthatatlan.
2013. nov. 21.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, november 21 - 21:38
Permalink
Csodálatos ez az új hangod,
Csodálatos ez az új hangod, egy kicsit mélyebb, szomorúbb éned, nálam csúcs-vers. Egy élmény volt.
hubart
2013, november 21 - 21:51
Permalink
Köszönöüm szépen, kedves Sea!
Köszönöüm szépen, kedves Sea! :)
hubart
2013, november 22 - 12:01
Permalink
Hát igen! A felező
Hát igen! A felező tizenkettes talán a legmagyarabb verssor Arany és Petőfi óta. Néha én is előveszem, különösen erlbeszélő hangnemhez illik. Bár ez a versem is egy történet elmesélésével kezdődik, a lírai gondolatvezetés dominál benne, ezért kombináltam az epikára jellemző ritmusformát az emelkedettebb szóhasználattal. Remélem, sikerült. Köszönöm elismerő szavaidat.
Mysty Kata
2013, november 21 - 22:32
Permalink
Engem a csillagokba emeltek
Engem a csillagokba emeltek soraid!! Köszönöm !!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, november 22 - 12:02
Permalink
Aranyos vagy, Kata! :)
Aranyos vagy, Kata! :) Köszönöm szép szavaidat!
hzsike
2013, november 22 - 10:25
Permalink
Gyönyörű vers ez is, kedves
Gyönyörű vers ez is, kedves Feri!
Többször is elolvastam, és úgy érzem -ha jól értettem -, hogy ez egy kis múltidézés, merengés az éjszakában, majd az utolsó két versszak a valóságra ébredés, amikor a reménytvesztett pillanatban megajándékozott az "Ég", ezzel a csodás élménnyel, az "Északi Korona", varázslatos látványával, megerősítve ezzel, a hitedben is.
Igényes, szépséges vers, jóleső érzéssel olvastam.
Szívemből kívánom Neked, hogy az a "Legfényesebb Csillag", kísérjen mindig az utadon! :)
Szeretettel:Zsike :)
hubart
2013, november 22 - 12:11
Permalink
Azt hiszem, hogy kevés az a
Azt hiszem, hogy kevés az a természettudományokat kedvelő, gondolkodó, filozofikus alkatú ember, akiben ne merültek volna fel élete során hitbeli kétségek. Én magam is végigjártam ezt az utat Zsikém, és kemény évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy megérintsen a mennyek frissítő szele. Ebben a versben ezt a fajta eszmélést próbáltam modellezni egy kis történet segítségével. Amúgy nagyon szeretem a csillagokat, egy időben foglalkoztam asztronómiával hobbi szinten, még távcsövet is készítettem. Az Északi Korona, vagy latin nevén Corona Borealis diadémre hasonlító, patkó alakú csillagkép, melynek legfényesebb csillaga a Gemma.
Köszönöm szépen kedves értékelő szavaidat! :)
Schvalm Rózsa
2013, november 22 - 15:56
Permalink
Gyönyörű vers kedves
Gyönyörű vers kedves Feri.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
hubart
2013, november 23 - 09:11
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Rózsa! :)
Haász Irén
2013, november 22 - 18:54
Permalink
Szép, igényes. Gondosak a
Szép, igényes. Gondosak a rímek, nagyon tetszett.
hubart
2013, november 23 - 09:12
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke
Köszönöm szépen, Irénke kedves! :)