Csúcsforgalomban...
Az autópálya leállósávjába költöztek a Párkák.
Gombolyítanak életfonalat, olykor csattogtatnak,
s az elszakad...Traffipaxukat üzemzavarosra
hajtják, a fénysebességgel közlekedő önjelölt
angyalok. Az idő, eközben cammogva andalog.
Ó, a Párkák! Ma szomorúak. Nem öröm lelküknek a
szakadozó gombolyag...abszurd ez a helyzet,
ha néven sem neveznek az égiek, mert nem te kellesz
és az ostoba véletlenek merő banalitásból összeterelik
az eseményeket egy szálként.. .Ki érti már, miért a szándék,
ha ama bizonyos ladikon, csak az oda útra szól a jegy- ajándék?
Vörösbe mélyültek a szemgödrök. Könnyeket
már rég nem rejtenek. Fáj ez azért, a némán sóhajtozó
ajkak néha bizony megremegnek...Szeretni sem szabad.
Egy párka, legyen szenvtelen. Ne fájjon a lelke.
S a reggeli csúcsforgalomban a gombolyított
fonalak csak úgy szakadnak. Percről- percre...
Hozzászólások
hzsike
2013, április 8 - 10:24
Permalink
Megrázó realitással párosul
Megrázó realitással párosul ez a vers. Szeretettel olvastam, kedves Banna: Zsike
M. Karácsonyi Bea
2013, április 8 - 11:53
Permalink
Még érlelem...
Még érlelem...
hubart
2013, április 8 - 16:31
Permalink
Kedves Barna, ezt az alkotást
Kedves Barna, ezt az alkotást inkább a lírai rövidpróza műfajába sorolnám. Kétségtelen, hogy vannak benne velős gondolatok. Ám a 14-15 szótagosnál hosszabbra tördelt sorokat talán csak a hexameteri lüktetés avathatná versé.
barnaby
2013, április 8 - 16:46
Permalink
Köszönöm hubart, nekem most
Köszönöm hubart, nekem most újat mondtál...de az időmértékletességben van valami...na , majd felteszek valami olyasmit is:) Szép napopt, üdvözöllek:B:)
Schvalm Rózsa
2013, április 8 - 18:51
Permalink
"Egy párka, legyen
"Egy párka, legyen szenvtelen. Ne fájjon a lelke.
S a reggeli csúcsforgalomban a gombolyított
fonalak csak úgy szakadnak. Percről- percre..."
Hát ilyen a csúcsfprgalom. Szeretettel olvastam kedves Barna. Gratulálok: Rózsa