Csendes ősz vár...

Talán csendes ősz vár ránk az idén,

a Nap lustán ring a Duna vizén.

Gyenge fénye táncot járva folyik,

s mint a gyermek, anyjáról álmodik.

Tovaszökne, bújna el merengve,

Olyan álmos mindig reggelente...

A folyó sem vesz vadul éles kanyart,

hozzásimul fűzfáival a part.

Úgy csordogál, szinte áll a vize.

Partifecskék otthagyott fészkibe

apró cinkék lelnek tágas otthont.

Lármás népség, már érett magokat bont.

Délre vágynak "vét" formázó darvak,

visszatérnek károgva a varjak,

Kárálják a nyárnak tovatűntét,

jelentik az őszi derek jöttét.

Ezüst lepel takar minden rögre,

s befagyva a szarvas ivó-gödre.

Deresedik mezők-rétek alja,

egereknek menedék a pajta

Savanyú szél bús nótaszót hallat,

szomorúan kertek alól jajgat…