Cserdítések (Madár Jánosnak)
Már tudom, hogy magammá kell lennem,
hátam lássa mind, ki szembe köpne,
ember vagyok, hirdetni hát fennen,
hogy nem élek ebként, láncra kötve.
Szabad legyek, hogy bennem a hűség
arámhoz, népemhez úgy hevüljön,
mint – lefojtva bár – Pakson a tűz ég,
lobbanjon fel szikrázó betűkön,
nyüszítsen fogaim közt keserű
szó, hátamon cserdüljön bár korbács,
döndüljön üstdob, szívemből zenemű
zendüljön magyarul, legyen tolmács
a nemzetemért való rettegés,
ha bereked is a költőtorok,
ha némán, bénán vesztegel az ész,
mert magyar a magyarra vicsorog,
és szeme hályogán nem látja át
– bőrén nem érez orkánt és vihart –,
miként veszíthet el egy szent hazát,
mikor mondják rá: végre már kihalt.
Én hittel élek: míg magyar a szó,
míg költőink fogai közül sziszeg,
tiszta nyelvben él a feltámadó,
s kushadnak a fondor erünniszek.
Hozzászólások
lnpeters
2016, március 15 - 12:18
Permalink
Nem ismerem az ihlet
Nem ismerem az ihlet forrását, de a vers nagyon jó.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2016, március 15 - 12:41
Permalink
Kedves Tibor! Nagyon jó vers,
Kedves Tibor!
Nagyon jó vers, nekem is tetszett, és igazat mondasz.
Erzsike
hzsike
2016, március 15 - 14:47
Permalink
Mély hazaszeretetről
Mély hazaszeretetről árulkodó, gazdag, ünnepi versedet, szeretettel olvastam, kedves Tibor.
Gratulálok!
Zsike :)
vati
2016, március 15 - 20:05
Permalink
A vers még tavalyi, ez zárja
A vers még tavalyi, ez zárja le a Könvhétre megjelent kötetemet. Azért tettem most ide fel, mert láttam Laci, Feri és Zsike ünnepi verseit, és úgy éreztem, hogy a mondanivalója összecseng velük. Tulajdonképpen társatokká szegődtem az ünneplésben, holott eredetileg nem ünnepi versnek készült. Ihletője az igaz hazaszeretet.
Varga Tibor
Mysty Kata
2016, március 15 - 21:46
Permalink
Kitűnő alkotást hoztál!!!
Kitűnő alkotást hoztál!!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2016, március 16 - 10:44
Permalink
Ismertem már kötetedből ezt a
Ismertem már kötetedből ezt a verset, de itt is nagy figyelemmel és szeretettel olvastam komoly ars poeticáját.
Ősi átkunk a magyarra vicsorgó magyar, a fondor erünniszek sajnos erőre kapnak-kaptak. A költő feladata holtáig ugyanaz, akár hallatszik a hangja, akár nem, átadni hittel haza és emberszeretetét, és felhívni a figyelmet a bajokra, visszásságokra, nem szűnő lobogással.
vati
2016, március 16 - 23:40
Permalink
Köszönöm, kedves Kata! Igen
Köszönöm, kedves Kata! Igen Irénke, jól látod, ez ősi átkunk, s ettől keserű a szó, ezért nem hallgathatunk, ezért kell szólnunk újra meg újra, hogy megértsék végre: hazánkat veszíthetjük a széthúzással.
Varga Tibor
Bieber Mária
2016, március 18 - 13:48
Permalink
Nagyon örülök, hogy ideértem
Nagyon örülök, hogy ideértem és olvashattam. Gratulálok, remekmű! Sajnos, aktualitását nem veszíti.
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2016, március 19 - 20:49
Permalink
Örülök én is, hogy
Örülök én is, hogy olvashattam ezt a nagyszerű verset, egy erős suhintás, igazán csattannak a szavak benne. Szeretettel gratulálok, kedves Tibor!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/