Csillag asszony...

Jött az egy szál asszony, homlokán a csillag,

szemében gyöngyökkel, holdfényöleléssel.

Föld porát tapodta, szikrát szított lába,

sok porontyot rugdalt pokol pitvarába.

Jött szikla szándékkal, hittel-akarattal,

elbánni a Vénnel, patás ebfajzattal...

Tályogos a Nap is, rontás feszül testén,

irgalmat nem kegyel, fenekedik bestén.

Habókos bestia, bibircsókos szerzet

katlan fölött fordult, szurokban hempergett.

Kecskeduda-sípszó reszelőn nyekergőz,

áll ott nagy kevélyen Isten színe előtt:

"szeretőm te legyél, tengelice táncos,

riadt kutyafiú, csenddorgáló láncos!"

Tövig tépett torsra cifráz a kölönte,

bölömbika burrog, bájolog körözve,

Nászra hívja párját, toporogva táncol,

héjamadár nézi mestergerendáról.

Akkor az az asszony egyes-szál magában

cserepezik csikón, térdig rokolyában,

kezében kereszttel, szenteltvízfazékkal,

elbánik mindenik pokol-ivadékkal,

küldi le mindüket mélységes bugyrokba,

inal a sátánnép dirregve-durrogva...

Kénköves bűzt lehel a sok pokolfajzat,

lelküket is vesztik lemenőjén napnak.

Megtisztul a világ szennytől és mocsoktól,

fényesedik az ég körbe angyaloktól,

Csillagszemű asszony egyesen-egyedül

királynővé lészen angyaloknak felül...