Csillagfátyol kora Őszt takargat

Csillagfátyol kora Őszt
Takargat,
Fenn az Isten beszédesen
Hallgat.

Szférák honában még szól
Az Ének,
Életvágyak friss Reményt
Cserélnek.

Elhallgatnak lenn a profán
Végek,
Szunnyadnak az összes
Őrültségek.

Múlt öblében gyászolnak
Az Árnyak,
Próféciák Atlantiszra
Várnak.

A Jövő
Igazak éber álma,
Egy lottószelvény is
Nagyobb nála.

Talán az lesz egyszer kőbe
Vésve:
Az ember csak Isten
Tévedése...

Vagy mégiscsak Jövőt ír,
Az Ember,
S kilép majd a szégyenkörből
Egyszer,

Felnőttkort hoznak a gyermeki
Álmok,
S ünnepelnek rég kihunyt
Világok...

A Jövő ágya nem marad
Vetetlen,
És megoldódik majd a
Lehetetlen,

Hogyan lehet
Nemzetnek
Megmaradni,
S mint
Emberiség
Mégis összefogni...

Önmagunk tükrében tisztán
Megállni,
S Mítoszhonba vízum nélkül
Járni...

Csillagfátyol kora Őszt
Takargat,
Fenn az Isten beszédesen
Hallgat.