Csillagkabát
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, január 23 - 13:33
Én kilógok a sorsomból,
mint korhadó deszka rozsdás
szöge, amit a rút romlás,
apránként rág, földig rombol.
A mindenség nyom, megterhel,
mint csillámló csillagkabát.
Eldobtak, mint megunt babát,
s találkozom így Istennel?
A végzet már engem kémlel,
lelkem kelyhe is széthullik,
s amíg el nem vész, csordultig
töltöm tiszta, szép reménnyel.
Hozzászólások
Bieber Mária
2017, január 23 - 14:35
Permalink
Szép. Nagyon szép.
Szép. Nagyon szép.
Bieber Mária
(Hespera)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 23 - 15:16
Permalink
Kedves Marika!
Kedves Marika!
Köszönöm szépen.
Erzsike
Csilla
2017, január 24 - 13:09
Permalink
Nagyon szép, gratulálok,
Nagyon szép, gratulálok, kedves Erzsike! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 24 - 13:31
Permalink
Kedves Csilla!
Kedves Csilla!
Öröm, ha neked is tetszett, szerény versem...Ölellek érte.
Erzsike
Sztancsik Éva
2017, január 24 - 18:50
Permalink
Gyönyörű. Ölellek.
Gyönyörű. Ölellek.
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 24 - 19:13
Permalink
Kedves Évi!
Kedves Évi!
Én is ölellek, hogy olvastad...
Erzsike
hzsike
2017, január 26 - 11:37
Permalink
A remény sosem halhat meg.
A remény sosem halhat meg. Nagyon szép.
Szeretettel olvastam. Zsike :)
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 27 - 13:44
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Köszönöm, ha így látod, ölellek...
Erzsike