Csillagod bennem él tovább

H.Gábor Erzsébet
Csillagod bennem él tovább
 
Éltessé lettem, ősz vagyok,
tükörbe nézek, ő van ott,
anyám! S a könnyes két szeme
arcának ékes ékszere.
 
Ködfátylán át is úgy ragyog,
akár a fényes csillagok;
benne van minden érzelem,
nélküle fájón létezem.
 
Merengve messze bámulok,
odakinn őszi nád susog,
kerengve száll a sok levél –
ennyi az élet, ennyit ér?
 
Hiányzol, drága jó anyám,
feszít a csöndes, bús magány -
kellenél most, hogy átölelj!
Kérdezlek, s kérlek, úgy felelj,
 
úgy, hogy a gyermeklétemet,
mint ahogy régen, védje meg.
Takaróm voltál, várfalam,
simítsd kezeddel ősz hajam,
 
s mondd azt, hogy látsz, hogy érzel is,
bánattól, rossztól, védj meg itt!
Csillagod bennem él tovább…
Léptem már egyre tétovább,
 
mégsem állok meg, s szép utam
mögöttem csendben elsuhan.
Tudom, hogy vársz, és ott leszel,
ha ruhámmá lesz a gyászlepel.
 

Hozzászólások

Vaskó Ági képe

"Tudom, hogy vársz, és ott leszel,
ha ruhámmá lesz a gyászlepel."
Lelkemig daloló verssorok! Csodaszép!

Vaskó Ági

Lenyűgöztél, kedves Zsike.

lnpeters képe

Zsikém, ez gyönyörű!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Drága Laci, Imre, Ági!

Köszönöm szépen a kedves szavaitokat.

Ölelésem ma is. :)

Csilla képe

Gyönyörűen pengetted meg most is azokat a húrokat... Ölellek:)

 

hzsike képe

Köszönöm szépen, drága Csillám.

Ölellek én is. :)