Csillagporos esteken
Beküldte Haász Irén - 2015, augusztus 29 - 12:39
Mikor behunyom a szemem,
hogy azt az arcot megidézzem
a csillagporos esteken,
vágyom, hogy a múlt megigézzen.
Csak akkor engedem, ha alszom,
mert ébren nem szívesen látnám.
Nem hiszem – túl a végső szaldón -
hogy ismét a szívembe zárnám.
Csak az érzést, csak egy szakajtó
ifjúkort sóvárgok, ha látom,
nem őt magát; az elszalasztott
kék madarat, csak azt sajnálom.
Hozzászólások
Balla Zsuzsanna
2015, augusztus 29 - 13:33
Permalink
Nosztalgikus, szomorkás vers,
Nosztalgikus, szomorkás vers, átjött!
Haász Irén
2015, augusztus 30 - 13:18
Permalink
Örülök, Aysa, köszönöm.
Örülök, Aysa, köszönöm.
Bieber Mária
2015, augusztus 30 - 00:52
Permalink
Szép, ihletett pillanat,
Szép, ihletett pillanat, emlékvillanás.G
ratulálok versedhez, kedves Irénke.
Bieber Mária
(Hespera)
Haász Irén
2015, augusztus 30 - 13:19
Permalink
Kedves Mária, köszönöm
Kedves Mária, köszönöm szépen. Nem annyira emlék ez, az érzést soha nem lehet elfeledni...
Sztancsik Éva
2015, augusztus 30 - 11:32
Permalink
Megérintő emlékezős vers,
Megérintő emlékezős vers, kedves Irénke. De - ne haragudj, hogy említem - a szakajtó/szalasztott rímpár nem valami ütős, sőt. :) A szakajtó remek idézése a múltnak, mégsem érzem úgy, hogy pont ide illene. Szeretettel olvastalak. Éva
Haász Irén
2015, augusztus 30 - 13:19
Permalink
Köszönöm a véleményed,
Köszönöm a véleményed, Évikém.
lnpeters
2015, augusztus 30 - 11:56
Permalink
Igen, a csillagporos estek.
Igen, a csillagporos estek. Lelket érintő a versed!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2015, augusztus 30 - 13:20
Permalink
Köszönöm szépen, Laci!
Köszönöm szépen, Laci!