Csöppnyi fény

Néha elég csöppnyi fény,
gyertyaláng az asztalon.
Képzeletem andalog,
hallom a nyár-est énekét.

Az ezüst vándor mosolyog,
arca most csupa derű,
örülni neki egyszerű,
mindennap látja a Napot.

Mennyi-mennyi csillag ragyog
az éj sötét abroszán,
csak bámulom tétován,
vajon melyik lett otthonod.

Repülni vágyok, hívogat a fény,
meglesném kimért sorsomat.
Verssé válik hajnalra a gondolat,
tollamból cseppen a remény.