Jelenlegi hely

Csurran a must

Beküldte hzsike - 2014, október 2 - 10:41

H.Gábor Erzsébet

Csurran a must

A tőkén duzzadt, dús gerezd,

szüretre hív ma - integet.

Csurran a must, az ifjú bor,

s míg mézes íze szádra forr,

a lelked kertje gazdagon

virágot bont az ajkadon.

Rőtszín a lanka, szól a dal,

zümmögve szálldos méla raj,

szirupos, édes illatár,

indiánsátrat vert a nyár.

Bacchus is boldog, tűz a nap,

tücsök zenél a fű alatt.

Telve a hordó, áll a bál -

elég a munka mára már!

Pezseg a lé, a szél alél,

meggyúl az égi lámpabél.

Legény a lánnyal táncra kel,

örül az Úr is, ünnepel.

Hozzászólások

Mysty Kata

2014, október 2 - 12:07

Permalink

Úgy innék belőle! Pezsgő és

Úgy innék belőle! Pezsgő és táncra perdítő Zsikém, nagy elismerésem remek versedért!kata

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hzsike

2014, október 3 - 09:11

Permalink

Köszönöm szépen drága Katám!

Köszönöm szépen drága Katám! A mustot, én is nagyon szeretem.

Ölellek:Zsike :)

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges

hubart

2014, október 3 - 09:31

Permalink

Gazdag, kifejező képi világ jellemzi ezt a versedet is, kedves Zsike, szinte látni a szüret epizódjait, érezni a szőlő illatát, a must ízét, és már-már a láb is mozdul a tánc ritmusára. Örömmel olvastam nagyszerű alkotásodat. :)