Cyberpolgár...

Bordadongák között még lüktetésed érzem,

vérrel telik  véredényem. Nem az enyém az érdem.

Mészfalu erekben beszűkült bűntudat

egy vak hegedűssel búcsúdalt huzat…

Tyúkmelledben harmonikasíp zihál,

tüdőtérfogatod galambbegynyi oxigént produkál.

Gyenge a sóhajod? Sebaj! Csak fuvallatnyi szellő

viharvert egeden. Félénk, torzó bárányfelhő…

Ne számold újra, rövidre fogott kalandtúra a földi léted,

 szexepiled lesz, ha a felnőttkort majd megéred.

Úgy szeretted a dohánybokrok virágzását!

Kinyílt kertekben illatos fehér-halál lándzsák…

"Valaha volt tüdőm is, rózsaszín. Csak üszkös

ma. Még fekete varjakként körém gyűltök?"

Kátrányba mártva vár az élőszövet.

Nem hátrány, ha zsebedben hordod az Élet-követ...

Mar mély métely, májad zsugorban, dagadni látszol

Szemed fehérje sárgában búsul, előre gyászol

"Életem az italom"felírva már a szemfedődre...

Unottan köpsz véreset a frissen mosott csempekőre

Eltékozolt évek, szerelmek, olcsó szeretők

bármerre jártok korai-vének, miattatok nyílnak  új temetők.

Csonthegedűk, árnyéktáncosok, félig holt lények

Utolsó szerengeti-lakók, sírva elmúló bölények...

Rátok ismernek mindenütt, mocsokban szőrnövesztők

A modern kor romlott gyermekei, a megjövendölt...

Hideget-meleget tűrő gnómok,

Piszkoskezű-lábú szúrós-szagú mai gótok,

sugárfertőzött túlélők, immunis járvány-cselédek

Elfordulnak tőletek a védett „proletárok”

a madarak is csendben, gubbasztva ülnek,úgy félnek.

Ma már én sem remélek többet, a jövőtől hányok...