Déli harangszó

Amíg ebédünkhöz kondul,
Sorsunk rosszabbra nem fordul.

Okát sokan nem is sejtik,
Az ostobák - elfelejtik.

Évszázadok óta kondul,
A megszokás rá se mordul...

Valamikor nagyon régen
Fellegek jártak az égen.

Magyarország vaskapuján
Dörömböl a török szultán.

Vele "az iszlám serege",
Országot foglalna vele...

Ördög már a táncát ropja,
Véres Duna, Száva habja.

Kékek a távoli hegyek,
Bécsben kamasz király remeg.

Kapisztrán - egykori zsoldos,
Súlyos fakereszttel csapdos.

Hunyadi kardja nem pihen,
Harcol szárazon és vízen.

Vitézek és keresztesek;
Férfiak,
Fiúk,
Gyerekek...

Ország kapuja nem ereszt,
Védi fegyver,
Védi kereszt...

Július és huszonkettő...
Semmivé lett a túlerő.

Országot foglalni jöttek,
Tömegsírba temettettek.

A szultán semmit sem végzett...
Megfutamodott a végzet...

Helytálltak a Legkülönbek,
Túlerőn diadalt vettek.

Bátorság,
Tisztesség,
Érdem...
Értük zúg a harang - délben...

Amíg ebédünkhöz kondul,
Sorsunk rosszabbra nem fordul.

Okát sokan nem is sejtik,
Az ostobák - elfelejtik.