Disszonáns

 
 
Úgy várt a kertkapun belül, úgy állt ott,
ijedt szemével ördögöt kiáltott.
Vagy farkasokról szólt? Már nem tudom,
mert port kavart a szél a földúton,
s egy furcsa, disszonáns ütemre
süketség hullt a két fülemre.
 
És mintha lendült volna már a karja,
remélte, jöttömet még visszatartja,
de nem figyeltem, mert kövér, tömött
sötétség úszott át a kert fölött.
Képzelmem csalt talán? De mégsem,
fogyott az ég, amerre néztem.
 
A nap felizzott, még utolsót rengett,
magára vonva el minden figyelmet,
s a fényét, mintha szárnyra váltaná,
seregnyi kormos varjú szállt alá.
Mint Nergal, hogyha dühre gerjed,
hideg söpörte szét a kertet.
 
S a csattogó csőrök között, még láttam,
a rongy-madárijesztő holtra váltan 
figyelt felém a kertkapun belül,
érezte dől, zuhan, majd elterül.
S mert álmait felették mindet,
megtörve még egyet legyintett.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Engem megakasztott a "képzelmem", bár ismerve Téged, biztos vagyok benne, hogy volt költő, aki régebben használta ezt a szót ilyenformán...

hubart képe

Megint egy remek verset hoztál, kedves Csilla. Nem mindennapi történet, de igen tanulságos. Attól  retteg a madárijesztő, és védené a kertet, akinek a létét köszönheti, és aki tulajdonképpen a "szövetségese", miközben a kártékony varjúsereg okozza a vesztét. Számomra szimbólumereje van ennek az ötletnek, mgasabb régiókra is vonatkoztatom, ahol a madárijesztő nem más, mint a hálátlan, balga ember.
Szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

Remek vers. Mindenki vonja le a maga konzekvenciáját belőle!  :)

Gratulálok, Csillám.

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmeteket és véleményeteket! Igen, szimbólumok, a madarak és a madárijesztő is. :) 

A 'képzelmem' szerintem egy nagyon szép szó, valóban régies, de én személy szerint nem bánnám, ha újra használatba kerülne. Rengeteg költő és író használta: Reményik, Tóth Árpád, Vörösmarty, Zajzoni Rab István, Kosztolányi, Vajda János, Illyés Gyula stb.