Duna-völgyi szent Tavaszban

Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.

Kárpátok karéja mögött
Kikelet ágya kemény,
Hétköznapi mosolyokban
Nevelkedik a Remény.

Vidám tavasz-lobbanásban
Érlelődik a Derű;
Egyszer mégiscsak elmúlik
Minden, ami keserű.

Duna-völgyi szent Tavaszban
Sír az Élet hangosan;
Csak rajtunk áll, hogy ezúttal
Miféle Jövő fogan.

Magyar, szlovák, szerb remények
Nyílnak bátortalanul,
Egymás ellen soha többé
Egyik nép sem boldogul.

Románok,
Szerbek,
Szlovákok,
Németek,
Meg mi Magunk;
Akárhány nyelvet beszélünk,
Mi mégis egy nép vagyunk.

Duna-völgyi szent Tavaszban
Élünk és sóhajtozunk,
Észre kéne venni végre,
Hogy egy néphez tartozunk.

 

Hozzászólások

Csilla képe

Ó, nagyszerű vers és üzenet!!

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

A török veszedelem idején egyek voltunk, egymásért is harcoltunk. Ideje ismét összefogni a minden irányból fenyegető  "új pogány" ellen !