E szent háború igazsága

Mysty Kata: E szent háború...

Harcoltam testvérháborút
hiábavaló küzdelemben,
Bűnöm lett mindahányszor vesztes.
Megtisztultan vezekelhettem.
Futásomat elvégeztem,
de még most is a kínom kiált megálljt.
"Embertől való" akadályon át változatlan a változás:
"Legszentebb gondom a szabadság."
Megannyi kísértet vágott rendet
fogolyként megkötözötten,
- láncaimat szorosan ölelgettem.
Felszabadító perceket lélegzem hát szüntelen,
barátjaként a véges végtelennek!
Mily aljas az ember...
Megértettem!Kísértésektől üldözöttek...
Annyira vigyázz rá mégis az Isten?!
Elveszni nem enged, - egyet sem!
Türelemjátéka véres és komoly,
Veréssel csak megint , - megint!
"E szent háború igazsága  a"soha végett" oly mostoha!
Futását Ő végezte el az életemért, s az életedért...
Miért érne hát véget, miért!?
 

Mysty Kata: E szent háború...
 
Harcoltam testvérháborúban,
oly sok más hiábavaló küzdelemben,
mégis újjászülettem bűnös vesztesen.
Megtisztultan hát - vezekelhettem
végig, de nem egyedül, kúszva úttalan utakon...
Futásom elvégeztem, most mégis kínom kiált...
 
"Embertől való" akadályon át,
legszentebb gondom a szabadság.
Megannyi kísértet vágott rendet
közben, fogolyként megkötözötten
- láncaimat szorosan ölelgetem.
 
Felszabadító perceket lélegzem,
barátjaként a végnek, végtelennek!
Mily aljas az ember...Megértettem!
Mégis annyira vigyázz rá Isten?!
 
Elveszni dehogy enged, - egyet sem!
Türelemjátéka véres és komoly szívverés...
Veréssel, szenvedéssel ezért megint' megint.
"E szent háború igazsága "soha véget nem ér.
 Futását Ő végezte el az életemért, - az életedért...