Egy eb dilemmáiból...

Holnap, majd elvásik a tegnap
szemernyit sem kopik az őrület
csendes gyűlölettel varrja, színt hagy,
felvesz ostoba allűröket:

csenevész műmázas csendet,
behódolóan színlelt képmutatást.
Kurkászni vágysz, ismered a trendet:
pincsikutyáknak kihangosított ugatást,

bátorító lábszárcsontot, csupa velőset,
visszatérő balek postásfiút.
Hadd tudja meg, hogy ki az erősebb,
mert igaz-hű eb az, ki szolgálni tud!

Bátor az eb,míg falig ér a lánca;
csahol veszettül, csupa tűz, erő!
Mit ér szabadság szépsége, románca
ha üres a csont, és hiányzik a velő?

De a kóbor kutyák más nézetet vallnak.
Csapzott szőrük nem koptatja lánc.
Korog gyomruk, néha nem is falnak,
ám úgy táncolnak, ahogy jól esik a tánc...