Egy elfelejtett költő sírjánál

Számkivetett volt ő, félredobott torzsa,
akinek örökre beteljesült sorsa,
mint lejárt aprópénz, messze gurult zseton,
melyet elnyelt a föld, betemetett beton.

Remélem, hogy egyszer újra rátalálunk,
reá majd felnézve összeér a vállunk.

Örökségét óvjuk, ritka aranykincset,
kézről kézre adva a kamrakilincset.
Lobogó szelleme nem lesz többé árva,
mint magányos madár kalickába zárva.

2014. aug. 4.

Hozzászólások

lnpeters képe

Szép! Az első strófában a két "messze" egyikét talán mással kellene helyettesíteni.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Mennyire igazad van, Laci!  Valahogy nem vettem észre, de máris javítom.  Köszönöm hozzászólásodat. 

hubart képe

Egyetértek, Joe. Nincs értékmérő. Baj van a "műszerekkel",  Rossz kortban élünk, o de volt, vagy lesz jgyáltalán jobb kor? 
Mindenki ismerte, mert a tehetségén túl is jellegzetes figura volt, de inkább úgy tekintettek rá, mint egy csodabogárra. Halála után pedig a köztudat elfeledte, egy szűk értelmiségi réteg becsüli csak, de szerintem inkább sznobságból, kevesen ismerik valódi értékét.  Az önkormányzat ezelőtt 3 évvel szobrot emelt neki, de engem a szoboravatáson elhangzott méltatása is felháborított. Jóval több volt, mint amennyire tartják! 

Köszönöm hozzászólásodat! 

lnpeters képe

Írj róla, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1t%C3%A9_Imre_(k%C3%B6lt%C5%91,_1936)  Róla van szó.

lnpeters képe

Mindannyiunkban felmerülnek ezek a kérdések, de kár rajtuk tépelődni. Ronda k.u.k. katonai mondás jut az eszembe:

"Maul halten und weiter dienen".

Pete László Miklós (L. N. Peters)