Egy régi nyár

„Aranyló kalászok, vérvörös pipacsok"
Derengő emlékek, idő-szűrt homályban,
talán gyermekként, most újra pöttöm vagyok
tenger mezőiben szálra-nőtt gabonáknak...
 
Harcoltam nagyra nőtt illatos dohánnyal.
Összekaristolt sok zöld tengerilevél
Barátságban voltam disznódagonyával
és szekérsaroglyában, madárlátta kenyér
 
volt néha ebédem. Hozzá marék papsajt,
ecetfa levele; az bizony savanyú!
Jóízű csőszdinnye szomjamon vigasztalt,
hogy a napnak vége ne legyen sanyarú...
 
Hazafelé tartva ingben, klottgatyában
tehéncsorda bámult  bambán, a földúton.
Egyik sincsen már meg, ma azt is tudom
 " Elült a szürke por lábaik nyomában"

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Szépen visszaviszed az olvasót a régi idődbe,  tetszett nagyon.

Mysty Kata képe

 Veled nosztalgiázni nem is rossz!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Szép, nosztalgiavers. Bár nem tudom, mi az a csősz dinnye, de gyanítom, hogy egybe kellene írni. 

Szepesi Zsuzsanna képe

Kedves Barna! Már olvastam egy másik fórumon, és elismeréssel ott is, hogy az első és utolsó sor közé mily szépen illesztetted a saját élményed! Gratulálok!

Szepesi Zsuzsanna

Haász Irén képe

Vajon honnan az idézetek...?

Szép emlékezésedben nemcsak a csőszdinnye, de a tengerilevél és a disznódagonya, meg a klottgatya is egybe írandó.

hzsike képe

Szépen megidézted azokat a régi időket, kedves Barna.

Szeretettel olvastam:Zsike :)

barnaby képe

Köszönöm Mindenkinek az olvasást és a véleményezést.Sajnos a Word szövegszerkesztőre "hallgattam" megint, és nem a fülemre...hibásnak jelezte a jelzett összetett szavakat...A kérdésekre is válaszolok:"csőszdinnye az a finomság, mely először érettz meg  és a dinnyecsősz tudta, hogy melyek azok...az idézet, egy másik portálról való "földes 123"alkotótársunk egyik feladványa volt...ennyi a történet...Köszönöm még egyszer  a figyelmetek, üdvözlettel:B:)