Egykori mohácsi csata

Egykori mohácsi csata

Erőnket ma is csapolja.

 

Magyar végzet fedezéke,

Romlásnak rideg jelképe.

 

Cezúra Idő medrében;

Emitt a ma,

Ott a Régen...

 

Idő homokja beissza...

Sohasem szereztük vissza...

 

Egykori mohácsi csata

Kedélyeinket borzolja,

 

Mivel az egész folyamat

Mohács emlékéhez tapad.

 

Felhorgad, éktelenkedik,

S Trianonig terpeszkedik.

 

Egykori mohácsi csata

Múltunkat békén nem hagyja...

 

Hogyha Mátyás...

Hogyha régen...

Lehetett volna másképpen...

 

Hegedűnk szomorú húrja

Ezt pengeti újra...

Újra...

 

Egykori mohácsi csata

A lényegünket tagadta...

 

Azóta borotvaélen,

Örök identitás-éhen,

 

Önmagunkat osztogatva,

Pogányságtól fosztogatva...

 

Egykori mohácsi csata

Jelenünket sanyargatja.

 

Egy abortált Történelem

Rejlik valahol,

Odalenn...

 

Éljük torz utókorunkat,

Csak keressük önmagunkat...

 

Egykori mohácsi csata...

Túl kéne már lépnünk rajta..

 

Újra a sarkunkra állni,

Újra jövőt integrálni...

 

Téres Kárpát-medencében

Megtettük már

Többször,

Régen...

 

Nem lesz képes ezt megtenni

Rajtunk kívül soha senki...

 

Egykori mohácsi csata;

Béke szálló poraira...