Egyszerű ebéd
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, december 21 - 19:33
Oly kevés már, amit ehetnék...
nyugalomból egy kis szeletkét -
csend is jöhet, sokan nem kérik,
én örömmel rágom pár hétig.
Megértésből törhetnek bőven,
az érzelmek lassan szűnőben,
s ölelésből szintén nagyobbat...
azaz mégse, lelkem rászokhat.
Oly kevés már, amit szeretnék...
hogy az asztalt nehogy leszedjék -
maradjon ott minden, mit kértem,
várjanak rám bölcsen, kimérten,
hisz talán... még korai szednem...
ám legyenek csak szépen egyben,
mert ha szabad, ha majd ehetek...
nem árthatnak érett szeletek.
(A nyersebbet? Osztom veletek.)
(2018. december)
Hozzászólások
hubart
2018, december 22 - 08:18
Permalink
Nagyon tetszik ez a versed,
Nagyon tetszik ez a versed, kedves Éva! Szeretettel gratulálok!
Sztancsik Éva
2018, december 22 - 13:06
Permalink
Drága Feri! Ez most tényleg
Drága Feri! Ez most tényleg nagy jólesik, mert egyre "gyengébbnek" és ihlet-szegényebbnek érzem magam az utóbbi időben. Belefáradtam több mindenbe...őszintén köszönöm a jelenléted, véleményed. Éva
Haász Irén
2018, december 22 - 14:12
Permalink
Nekem is tetszik, nyugodt,
Nekem is tetszik, nyugodt, letisztult.
Sztancsik Éva
2018, december 22 - 21:06
Permalink
Neked is szívből köszönöm az
Neked is szívből köszönöm az olvasást, hozzászólást, Irénkém.
Csilla
2018, december 30 - 15:19
Permalink
Őszinte hangú, remek vers.
Őszinte hangú, remek vers. Szeretettel gratulálok! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Sztancsik Éva
2019, január 1 - 17:10
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, hogy
Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál, Csilla drága. :)