Miért hagyod?

Ó, lelketlen téli reggel,
miért hagyod, hogy anyám nélkül
ébredjek fel?
 
Ó, te rozsdaszívű téli délután,
miért ülsz oly szemtelenül boldogan,
gyötrelmem terjedelmes trónusán?
 
Ó, te sebzett vad-vörösben kínlódó
est, hogyan tudnál eltűnni örökre?
S akkor nem lennék én, az örökké tipródó.
 
Ó, te fekete pillangós éjszakai égbolt,
miért nem hagyod, hogy végleg elhervadjon,
hajdanán színes lényem, az elpocsékolt?