Eldugott völgyben
…amott meg nézz a völgybe le;
olajfák érő gyümölcse
szürkészöldebbre festi át
a nyárvég porvert tónusát.
Tisztább napokban támfal a
hegy lépcsőződő oldala,
s libbenő párák fedezik
katlanát, ha főn közelít.
Keskeny öszvércsapás ered
völgyi falvak háta megett,
hol népe ajtókeretre
Isten bárányát szegezte.
Szemöldökfák bús kegyura
egy málló falú templomra
régóta mord arccal tekint,
ősz papjuk olykor rálegyint.
Hegy csontjából rakott falat
a nép, vén olajfák alatt,
és teraszlábakhoz közel
követ, venyigét halmoz fel.
Így volt húsz éve, s most megint
a katlanban, ki letekint,
töprenghet: más újul, vagy én,
a változások küszöbén?
Sikátor végi kőfalon
a harmónikát hallgatom,
s poros, nyárvégi csillagok
ámuldoznak, hogy itt vagyok.
Hozzászólások
hzsike
2013, március 27 - 20:15
Permalink
Már valahol olvastam ezt a
Már valahol olvastam ezt a versedet, kedves Irénke. Nagyon tetszett most is: Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)
M. Karácsonyi Bea
2013, március 27 - 20:53
Permalink
Megint láttam megelevenedni a
Megint láttam megelevenedni a képeidet, akár egy élő festmény.Nagyon szép vers, nagyon tetszik.
Az utolsó két versszak azonban nekem kicsit elüt az egésztől, a harmónika sem illik az előtte lévő képekhez, hangulathoz, mintha lepottyantam volna a festményről, de lehet csak én látom így.
Mysty Kata
2013, március 28 - 13:56
Permalink
Többszö olvasós vers, Haaszis
Többszö olvasós vers, Haaszis stílusban! Ahány olvasás, annyi új szépség - és felfedezés!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Schvalm Rózsa
2013, március 28 - 15:38
Permalink
Nagyon szép, szeretettel
Nagyon szép, szeretettel gratulálok! Rózsa
Nagygyörgy Erzsébet
2013, március 29 - 16:04
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon tetszik
Kedves Irénke!
Nagyon tetszik szép versed, jó volt olvasni.
Szeretettel Dyona