Éled a tavasz

Korhadt levél még az őszből,
ha elmúltak már a fagyok,
márciusi fényben gőzöl,
mikor a nap reá ragyog.

Büszkén csillog most ezüstje
minden egyes esőcseppnek,
ha nap süti, száll a „füstje”,
angyallelkek így lebegnek.

Lám, ma minden csupa pára,
csupa pezsgés, s az a lényeg,
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek a remények.

A partról a vásott kölkök
kavicsot vetnek a tóba,
de most rájuk nem füstölgök,
én is vetek mutatóba.

A szívem is velük dobban,
nézzük, hogy kacsázik kedve
a holt kőnek a habokban
életteli gyűrűt vetve.