Elipsz

Elipsz

Ahogy köreimből kibúvó, lomha ellipszis

körberajzolja lassan fáradt homlokom,

úgy kúszik át hegyesre sodort lelkem is

Isten kezében fércelő örök tű-fokon.

Őt még remélem mindig magamban,

s hogy értetlenségem megértse, hagyom.

Billegek közte és vétő magam között,

mint félig kiürült pohár az asztalon.

Embernyi évek óta a kétely belém mar,

ponttá sűrűsödött bennem a végtelen.

Énembe mártott súlyom, könnyű lett hamar,

de keresztnyi palackpostája hangtalan üzen.

Körötte keringek, mint egyke-senki,

és kérdező magamba botlok szüntelen,

de talán csak így lehet embernek lenni,

ha ellipszist köröz bennem a gyötrelem.