Emelt fővel

 
H.Gábor Erzsébet
Emelt fővel
 
Mikor még az évek nem nyomták a vállam,
égre szegett fejjel, egyenesen jártam.
Enyém volt a világ, enyém volt a minden!
Szép mesék szavában tiszta szívből hittem.
 
Számolatlan kincsem száz marokkal szórtam -
igazából boldog két karodban voltam…
Sorsom napsugára beragyogta létem,
bőven kaptam mindig, sose kellett kérnem!
 
S ahogyan az évek gyűltek szépen, sorba,
s telt a kincseskamrám feneketlen gyomra,
úgy lett büszkeségem, csorbafülű bögre,
s nem vágytam már olcsó, talmi örömökre!
 
Többet ért a szent szó, többet ért egy könnycsepp -
bár a terhem attól, nem lett sokkal könnyebb,
mégis mássá lettem, s igaz szeretetben,
Isten templomában szívem melengettem.
 
Ma már lassan járok, fejemet lehajtva -
mindent amit kaptam, fáradt vállam tartja,
de a sors szemébe bátran belenézek,
barátaim lettek már a súlyos évek!
 
Szűk marokkal kérek, bő marékkal adok -
hiszen amit adok, mindent visszakapok!
Ezért vagyok gazdag, nem a kincsek miatt!
Emelt fővel megyek, ha az Úr majd hívat.
 

 

Hozzászólások

Csilla képe

Szép visszatekintő vers, harmónia és béke árad a sorokból. Szeretettel gratulálok!

 

hzsike képe

Köszönöm szépen, Csillám. :)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Szép bizony, remek vers.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm, Erzsike.

 

Haász Irén képe

Ó, jaj, őszi melankólia...!

Soká legyen az még, nagyon soká..!!!

hzsike képe

Köszönöm, Irénkém. :)

lnpeters képe

Nagyszerű vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Köszönöm, drága Laci. :)