Emlékidéző

Régi álom, jó barátom, 
akit a hű múzsa kedvel 
tüzet szíthat holt zsaráton 
egy pohárka szőlőnedvvel.

Mint a gyertya bezárt szobán, 
úgy hamvadt el ifjúkorom, 
melengető emlék nyomán 
nem száll füst, nem pereg korom.

A nagy, régi, sárgult napló 
bús lapjai megritkultak, 
szétmállott, mint ázott tapló 
krónikája a régmúltnak.

Kincset nem őriz a szekrény, 
vasalt láda, asztal fia, 
s amit a gond elvet nyeglén, 
felidéz a nosztalgia.

Szívem kemény, akár a kő, 
de néhány szó, bár megkésett, 
pár kedves arc, mit az idő 
jó acéllal belevésett,

s amit a  sors csontos ökle 
nem kímélve belém sujkolt 
– ott marad már mindörökre. 
Úgy volt, igen! Bizony, úgy volt!