én-mozi

múltamat futtában
sem tudtam lerázni
csontváz markával
eszelősen kapaszkodik
 
hiába csavartam sorsomon,
nem tágít a múlt
kopott falon sárgult képekbe zárt
rég holt nagyszülők
szülők és gyerekkor
közös udvar
kinti budi
- az első slukkok rejteke
üveges szemében tükröződik életem
mint tócsákban az esti fények
elvarratlan szálak
fel-felvillanó mimikátlan arcok
kik fontosságát elfedte az út pora
útfélen hagyott barátok
megalázott szeretők
ajkuk érthetetlen üzeneteket motyog
néha intenek
néha csak némán állnak ott
 
futok tehát tovább rendületlenül
zihálva kapkodom a szmogot 
fuldoklom
hol reménykedve hol fásultan
de mindig tettre készen 
eltemetett emlékeim nem enyésztek el
most vakondok módjára túrnak
s zúgnak, mint távoli harangok
elég ebből
el innen
rohanok tovább tétován hajladozó fák között
önpusztító céljaim felé egyre sebesebben
ez sem segít nincs megoldás
hasztalan harcolok
békét kötök inkább
magam
magammal
régi karcos negatívokból 
nagyítok antik emlékeket 
körém pókhálót szőtt az idő
hajam deres kezem cserepes
lábam most is fürgén rándul
a rock and roll ritmusára
leginkább csak ülve járom
 
most új filmet fűz be a sors
a nézőtér elcsendesül
kezdődik az előadás 
új hősnővel
új szereplőkkel
- epizodistaként
én is itt vagyok
fények villognak
a film lassan pereg
egyre csak pereg...
 

Hozzászólások

hubart képe

Kedves László, nézd el nekünk, de ezen a portálon a központozatlan verselést nem támogatjuk, ha még oly jó a tartalom, akkor sem. Véleményünk szerint a központozás és a mondatkezdő nagybetű egyrészt segíti az olvasót a vers értelmezésében, kiküszöböli a félreértéseket,  másrészt a magyar helyesírás alapvető követelménye. A parttalanul ömlő szöveget hagyjuk meg a posztmoderneknek. 

Köszönjük megértésedet: Feri

Kedves Feri! Megértettem és a továbbiakban tiszteletben tatom majd kritikai és szerkesztési elveiteket. A továbbiakban nem teszek fel ilyen típusú verseket! Ha úgy gondoljátok, ezt is eltávolítom...

 

Barátsággal László! 

Márkus László