Erdei szeppenke
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, június 12 - 18:40
Mókust fogtam, aprócskát,
talán a nagy apródját.
Kissé bizony szeppenke,
könnyét nyelve esenge:
"Tegyél vissza, félek én,
hadd nőjek fák énekén.
Rigó dalol, csalogány -
lombok közt a palotám.
Szeretek ám ott lenni,
bár az étkem mákszemnyi -
kevés toboz, makk, dió...
látod, tudom azt, mi jó.
Puha szőröm, bojtfarkam,
ráértemben folt-varrtam -
simogasd hát két percet,
s írjál róla szép verset."
Jó van, huncut mókuska...
bajszot kérek bónuszba.
Kiegyezünk fél szálba'...
fuss, ágyban az éjpárna.
(2017. június)