Errefelé a Remény az Élet,
Az Álom? Örök cseresznyevirág,
A józanság öl, csak a mámor éltet,
S a szkepticizmus?
Tán csak lustaság.
—–
Hangoskodók jönnek-mennek,
Hülye majmok kardot fennek,
Uzsorások uzsorkodnak,
Komprádorok torkoskodnak;
De a Magyar reggelente
Zsúfoltságban
Munkába szalad,
Ölel,
Szeret,
Fogcsikorgat,
Dolgozik – és
Megmarad.
—-
Errefelé a Megváltás: a Csók;
A szüzesség megmérgez, húsba vág,
És Egyszerűek a Szépek, s a Jók.
S a belenyugvás?
Mindig szolgaság.
—–
Primadonnák makacskodnak,
Elitbarmok ripacskodnak,
Párttitkárok ipar-kodnak,
Pénzvigécek fukarkodnak.
S ha a Magyar nap nap után
Mindent odaad;
Bárki lopja,
A hazája
Az övé marad.